5. Bejegyzés

05. 14.

Idegtépő másodpercek teltek el… Fel sem fogtam a dolgot. Ednek tényleg van egy fia? Miért nem mondta? Mary néni tud egyáltalán róla? Mikor akarta elmondani? Egyáltalán el akarta mondani?

- Eszti, szia, hogy vagy?- Ed jött be a szobába, a Simpson-családos pizsijében, olyan jól nézett ki, viszont arról fogalmam sem volt, hogy hogyan tálaljam neki az előbb történteket, tuti ki fog akadni, hogy megnéztem Stephanie üzenetét, de miért titkolta el, hogy van egy fia?

- Szia. Skypeon jött egy üzeneted, az mindent megmagyaráz- odalépett a laptophoz, és megnézte a képet, halál sápadt lett, majd írt valamit a lánynak.

- Hát… Gondolom, a lelked mélyén érdekel a magyarázat, eddig mindenkit érdekelt, amúgy semmi extrára ne számíts- kérdőn tekintettem felé, tényleg érdekelt a magyarázata, hogy lehet megmagyarázni azt, hogy van egy gyereked?- Stephanie a volt barátnőm, azért szakítottunk, mert megcsalt, de azt állítja, hogy tőlem van a gyerek, mert az a görény, amikor megtudta, hogy terhes kidobta, szóval úgy gondolta, hogy akkor azt mondja én vagyok a gyereke apja. A megszületése óta ezzel zaklat.

- És honnan tudod, hogy nem tőled van a gyerek?

- Úgy, hogy sohasem feküdtem le Stephanieval, mondtam neki, hogy csináltassunk apasági tesztet, de azt mondta nem szükséges, úgy is én vagyok az apja.

- Hát… Erre nem tudom mit mondjak, sajnállak, eléggé melléfogtál ezzel a lánnyal. Ne haragudj, hogy megnéztem az üzenetet.

- Mindegy, előbb utóbb úgy is el kellett volna mondanom, másrészt az üzenet magától nyílik meg. Felejtsük el, inkább nézzünk valami filmet De most én választok, az a múltkori egy kisebb halállal ért fel- odalépett a szekrényhez, és kihúzta a legalsó polcot, ez nem jelent jót, Mary néni férje ott tartotta a Bud Spencer filmjeit- Ez jó lesz?- egy Star Wars kazettát tartott a kezében, szerencsére megúsztam ennyivel, nagyon nem bírom a Bud Spencer filmeket, szóval örömmel bólogattam, betette a Tv-be a kazettát és lekapcsolta a villanyt, már a film elején elaludtam. Egy hatalmas csattanásra ébredtem fel, felkapcsoltam a villanyt, Ed esett el, egy nagy adag popcornnal a kezében. Azonnal felkeltem, és odamentem hozzá, elég röhejesen festett, így szétterülve a padlón, nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Kiszedtem a kezéből a tálat, és letettem az ágyra, majd segítettem neki felkelni, és visszafeküdtünk az ágyra.

- Jól vagy? Elég nagyot estél- őszintén szólva gondoltam, hogy nincs semmi baja, de ezeket a tiszteletköröket mindig le kell futni, pláne, hogyha előtte kinevettem az illetőt.

- Hát, eléggé fáj a bal kezem, de talán túlélem, mondjuk egy gyógypuszi talán segítene…- arcán kaján vigyor jelent meg

- Hülye- kicsit oldalba löktem, pont a bal keze volt az, felszisszent a fájdalomtól- Bocsi, nem akartam, hadd nézzem a kezed, nincs belilulva?- felhúzta a pizsijének a bal ujját, a keze fel volt dagadva- Szuper! Valószínűleg eltörött, szóval mehetünk a kórházba.

- Ráér reggelig, túl fogom élni, pláne ha nővérke jelmezben szolgálsz majd ki

- Gyere, menjünk, mielőtt még a fájdalom még nagyobb károsító hatást fejt ki az agyadra- felhúztam az ágyról, és kitoloncoltam a nappaliba- Öt perc és kész vagyok, siess te is.

Egy fekete szoknyát vettem fel, fekete cipővel és a drágajó nagymamámtól ajándékba kapott órát. Kimentem a nappaliba, meglepődtem, mivel Ed fel volt öltözve, meg mertem volna rá esküdni, hogy lefeküdt aludni.

- Gyere, menjünk, hívok egy taxit, de azt a sapkát vedd le, május van, a kórházban meg amúgy sem kell

- A sapka marad, a taxit pedig már hívtam, mindjárt itt lesz, mehetünk, Mary néninek nem szóltam, írtam egy cetlit, hogy a kórházba megyünk

Kimentünk az utcára, a taxi még nem jött meg, hideg volt, Ed felém fordult, és megfogta a mindkét kezem, és szembefordított magával.

- Köszi, hogy vigyázol rám, ha te nem lennél lehet, hogy még mindig a földön feküdnék segítségért kiabálva- elnevettem magam, azt hittem valami romantikusabb dologgal áll elő, de nem, ő Ed, mit vártam tőle- Megjött a taxi nézd! Végre nem kell fagyoskodnunk!- nekiállt ugrálni, de öröme csak addig tartott, amíg a taxi nem ment el mellettünk, hát igen… Ilyen az élet –Igazán jöhetne már a taxink, nem akarok megfázni, nincs kedved átmelegíteni?- mélyen a szemembe nézett, és próbált komoly fejet vágni, de elnevette magát.

- Túl sok romantikus filmet nézel Csipkerózsika, nem gondolod? – megrázta a fejét, és rám mosolygott.

- Pedig most jött volna a csókolózós jelenet, éjjel kettőkor, törött kézzel, a taxira várva. De nem… Te elrontottad a beszólásoddal, szégyelld magad. Amúgy megnyugodhatsz, vettem a lapot, az esőben csókolózást romantikusabbnak találod, szóval várok, amíg nem kezd el esni

- Hát az esőre egy ideig várhatsz, elég száraz időnk lesz, és egyébként sem szeretek esőben a szabad ég alatt lenni. Menjünk be, majd kijövünk, ha megjön a taxi.

Bementünk a házba, a taxi egy óra múlva sem érkezett meg, szóval tömegközlekedéssel kellet beszenvedni magunkat. Ed a metrón egész végig a Star Warsról beszélt, leültem egy ablak melletti ülésre, és némán figyeltem az utat, két megálló volt hátra a kórházig, de elaludtam, ezért sikeresen túlmentünk rajta, Ed az én telefonomat használta, hogy tájékozódhasson, egy megállóval később lecibált a metróról, ekkor ébredtem fel.

- Gyere, Eszti mindjárt ott vagyunk- nem teljesen tudtam még, hogy ki folyik körülöttem, megragadta a karom, majd kivezetett az utcára, és közben a telefont nézte- Eszti itt valami nem stimmel, segíts, szerintem nem jó a telefonod GPS-e rossz helyet érzékel- ekkor tűnt fel, hogy rossz helyen szálltunk le. Visszabaktattunk az állomásra, és újra felszálltunk a metróra, ezúttal épségben megérkeztünk a kórházhoz.  A baleseti osztályon tolongott a nép, gondolhattam volna, hogy vasárnapra virradóan jó pár részeg, és egyéb buliban szerzett sérüléstől szenvedő ember fog a balesetin ücsörögni. Két és fél órán keresztül vártunk, Ed Star Wars paródiákat nézett a telefonomon, az idő idegtépően lassan telt, azt hittem sosem kerülünk sorra.  Fél ötkor szerencsére sikeresen bekerültünk a rendelőbe, az orvos megállapította, hogy Ednek eltörött a keze (mily meglepő, ezt eddig is tudtuk), begipszelte, adott neki egy adag fájdalomcsillapítót.

Háromnegyed ötkor eljött az oly’ régen áhított pillanat. Megszabadultunk a kórháztól. Kegyetlen fáradtak voltunk, de Ed kitalálta, hogy menjünk el az Mc Donald’sba, szóval a tömegközlekedést ismét igénybe véve átszenvedtük magunkat a Mekibe. Öt óra volt, amikor odaértünk, az étterem rész nem volt nyitva csak a drive, szóval gyalog beálltunk a driveba, egy fagyit kértem magamnak csoki öntettel, Ed pedig egy Happy Meal menüt (???), nekiálltunk hazafelé sétálni, Ed továbbra is a Star Warsos hülyeségeivel fárasztott. Az esőfelhők egyre csak gyűltek, de szerencsére időben hazaértünk. Lefeküdtem aludni, Ed azt mondta, hogy még végig nézi a Star Warsot. Nagyjából fél órát alhattam, amikor a telefonom csörgésére ébredtem fel:

- Eszti gyere le a ház elé- Ed hívott, a pizsamámra felvettem egy kabátot, és kimentem, esett az eső…

Ott állt a Simpson családos pizsijében az utca közepén, odamentem hozzá, megfogta a kezemet, és magához húzott.

Megcsókolt az esőben.