3. Bejegyzés

05.13.

Ha valaki azt mondja, tegnap reggel, hogy egy vad idegen fiú szerelmet fog vallani nekem aznap este, esküszöm kinevetem... Pedig így történt. El sem tudom hinni. Ez az egyetlen pozitívum az életem mostani időszakának.

Amikor Ed azt mondta, hogy lenne egy "vallomás szerűség"-e számomra totál lesokkoltam. Komolyan..  -Tudod Eszti, én sosem voltam valami szerencsés az emberi kommunikációban, ha valaki olyannal beszélek aki tetszik- nagyot sóhajt, majd kínosan elneveti magát- Lehet, hogy hülyének fogsz tartani, te teljesen beléd estem.- kérdőn tekintett felém, de reakcióm mindent elárult számára, azonnal a nyakába ugrottam, ettől egy kicsit meglepődött, de viszonozta az ölelésem.- Valami szavakba öntött vélemény a vallomásomról, nem mintha ez nem lett volna nyilvánvaló...

- Szerelem voltál második látásra. Tudod... Az elesésnél- elnevettük magunkat- Elég szerencsétlen helyzet volt. De legalább adtam rá egy okot, hogy hozzám szólj.

- Filmbeillő jelenet volt. Apropó film, nincs kedved megnézni valamit? Nézz...- folytatta volna, de a szavába vágtam.

- Most pedig az a romantikus filmjelenet jönne, hogy horrort nézünk, én félek, és hozzádbújok, mi?- láttam az arcán, hogy valószínűleg ez volt a terve, de próbált hárítani:

- Valami akciófilmre gondoltam, de tudod mit? Gentleman leszek, és választhatsz.- csalódott volt, hogy elvetettem a horror gondolatát, de akkor is. Nem fogok hozzábújni senkihez sem megismerkedésünk napján, még akkor sem, ha történetesen Edről van szó. Habár… Talán.

- Legyen a…- most ő vágott a szavamba, utálom, ha nem hagyják végigmondani azt, amit szeretnék, pedig én sem szoktam különbben viselkedni, de akkor is, ez csak nekem szabad.

- Tudom a Szürke ötven árnyalatát szeretnéd megnézni, és csak hogy tudd, most az egyszer hajlandó vagyok megnézni- egy fintorral díjaztam a felvetést. Na még mit nem… Arcán kaján vigyor jelent meg.- Jó tudom az 18+-os, de én itt vagyok nagykorú felügyelőnek.

- Hülye!- hozzávágtam a mellettem lévő párnát, amivel véletlenül Mary néni vázáját találtam el,ami darabokra törött. Utálta azt a vázát, de nem akarta kidobni, mondván mit szólnak hozzá azok, akik jó szívvel ajándékozták azt neki.

- Jézusom gyerekek! Jól vagytok? Hallottam a csörömpölést, nagyon megijedtem. Minden rendben?- Mary néni felváltva nézett Edre és rám, majd meglátta a vázát, és elnevette magát, Ed nem tudta miért nevet, nekiállt magyarázkodni.

- Mama nem  én voltam ,esküszöm, Eszti volt az- megpróbált ártatlan fejet vágni, de kitört belőle a nevetés.

- Jaj semmi gond, Eszti tudja, hogy utáltam azt a vázát, most legalább őszintén mondhatom, hogy összetörtétek. Elmegyek aludni, mert fáj a fejem, ne maradjatok fent sokáig, és ne legyetek hangosak, a szomszédok is szeretnének aludni- bólogattunk, majd kiment a szobából.

 - Szóval térjünk vissza a tárgyra, az egyetlen romantikus film, amit hajlandó vagyok megnézni az a Titanic, a mama azt mondta, hogy nagyon jó, egyszer talán kibírom- mondta olyan jól van megadom magam stílusban, mintha olyan nagyon fájna neki a dolog.

- Most komolyan, még soha életedben nem láttad a Titanicot?- megrázta a fejét- Pedig olyan szép film, kár, hogy szomorú vége van…

- Ne szpojlerezz, inkább keresd meg a filmet- elvette tőlem a laptopot, és elindította a filmet, majd visszarakta a kezembe.

Nem szólt egy szót sem, és ez kezdett gyanússá válni. Jack éppen akkor mondta Rosenak, ha leugrik ő is ugrik utána, amikor ránéztem Edre, már nagyban aludt. Hát igen, mit vártam…  Nagyjából a film felénél én is elalhattam, reggel arra ébredtem, hogy a laptopom rá van borulva a fejemre, és Ed rajtam röhög. Én kevésbé tartottam viccesnek a helyzetet. A laptopot leraktam magam mellé az ágyra, éreztem, hogy minden tagom sajog.

- Jó reggelt. Haragszom rád… Tudod miért?- láttam az arcán, hogy nem gondolja komolyan a dolgot

- Mert elaludtam a filmen, és nélkülem kellet végignézned?- próbáltam bűnbánó fejet vágni, de nem nagyon ment a dolog, így korán reggel.

- Nem kéne bocsánatot kérni?- most már értettem mire ment ki a játék, bocsánatot akart kérni, de túl nagy volt a büszkesége hozzá, szóval velem mondatta ki.

- Bocsi, bocsi… De most légyszi menj ki, mert szándékomban áll átöltözni- megfordult, de nem indult el, felálltam, és kitoloncoltam a szobából, majd kulcsra zártam az ajtót.

Egy rózsaszín inget vettem fel fekete nadrággal és egy blézerrel. Eszembe jutott, hogy fel kell hívnom apát, már be is léptem a telefon névjegyzékébe, amikor megcsörrent a telefonom, ő volt az.

- Szia Eszti!

- Szia Apu! Pont akartalak hívni. Ide kell jönnöd, nagyinak agyi infarktusa lett, az orvosok azt mondták nincs komoly baja, de biztosat csak ma a CT után tudnak mondani.

- Rendben 2-re ott leszünk. Jó?

- Többes szám? Kivel jössz apa?

- Szerettem volna bemutatni neked valakit már régóta, biztosra veszem, hogy jóban lesztek. Eszti, kérlek legyél vele normális. Ő nagyon fontos nekem.

- Rendben Apu! Puszi! Szia!

Örülök, hogy apa talált magának valakit. Amióta az eszemet tudom nem volt neki semmi komoly kapcsolata, senkinek sem tetszett, hogy van egy gyereke. Mindenki megriadt tőle. Eléggé izgulok a nőci miatt, nem akarok apának csalódást okozni.

Elköszöntem Mary nénitől és Edtől, megbeszéltük vele, hogy holnap találkozunk a házuk előtt, és elmegyünk valahova ketten.

Hazamentem, és őrült takarításba kezdtem, majd összedobtam egy adag gofrit. A két óra idegtépően sokára jött el. Ajtócsapódást hallottam. Odarohantam a bejárati ajtóhoz, kinyitottam, és ott állt apa, a nővel.

- Jó napot kívánok! Szia Apu!- odasétáltam hozzájuk

- Szia! Nyugodtan tegezhetsz, Nóri vagyok, apukád már sokat mesélt rólad-olyan 30 körüli lehetett, elsőre szimpatikus volt

- Szia Eszti- megöleltem apát, majd beinvitáltam őket a házba

- Szetetnénk neked mondani valamit- kérdőn tekintettem apa és Nóri felé- tegnap megkértem Nóri kezét, és augusztusra tervezzük az esküvőt

- Gratulálok, úgy örülök- kicsit hirtelen jött ez a dolog, de tényleg örültem neki, megöleltem mindkettöjüket, a családi idillt egy váratlan telefonhívás szakította meg, a kórházból hívtak, azt mondták sürgősen menjek be.

Elmondtam apáéknak, hogy mi történt, azonnal elindultunk a kórházba. 20 perc múlva érkeztünk meg, azonnal felrohantam az emeletre. Bementem a szobába, és leültem az ágya melletti székre, beszéltem hozzá, Dorottya a szobatársa kíváncsian figyelte, hogy mit művelek. Tudom, a bemutatkozásom alapján úgy tűnt, hogy nem vagyunk valami jóban nagyival, de ez nem igaz, ő mindíg mindenről tudott, ő volt a no1 besztfrendem, belegondolni sem merek mi lesz, ha történik vele valami. És hogy mi a magyarázat arra, amit a bemutatkozásomban írtam? Sokszor haragudtam rá, mert szigorú volt velem, de tudom, hogy ő csak jót akart nekem.

- Nagyi, mondani akarok neked valami fontosat... Tudod amiatt ami Danival történt, el akartam költözni apuhoz Debrecenbe, de már nem akarok, féltelek, térj magadhoz, kérlek...- éreztem ahogy egy pillanatra megszorítja a kezem. Amikor padlón voltam mindíg a Nothing Like Us-t énekeltem, nagyi imádta amikor énekelek, nekiálltam énekelni neki... Hatásos volt. Kinyitotta a szemét, és megszólalt:

- Esztikém, figyelj rám, nagyon rosszul vagyok, és van itt valami nagyon fontos, amit el kell mondanom beked. Tudod az éjjeli szekrényemben van egy 1991-es telefonkönyv, a Z-s oldalon ott van egy ügyvéd telefonszáma, hívd fel nála van a végrendeletem.- nekiállt köhögni, majd erőtlenül megszólalt- Szeretlek- a termet  a gépek hangos sípolása töltötte be. Leállt a szíve.