5. Bejegyzés

05. 14.

Idegtépő másodpercek teltek el… Fel sem fogtam a dolgot. Ednek tényleg van egy fia? Miért nem mondta? Mary néni tud egyáltalán róla? Mikor akarta elmondani? Egyáltalán el akarta mondani?

- Eszti, szia, hogy vagy?- Ed jött be a szobába, a Simpson-családos pizsijében, olyan jól nézett ki, viszont arról fogalmam sem volt, hogy hogyan tálaljam neki az előbb történteket, tuti ki fog akadni, hogy megnéztem Stephanie üzenetét, de miért titkolta el, hogy van egy fia?

- Szia. Skypeon jött egy üzeneted, az mindent megmagyaráz- odalépett a laptophoz, és megnézte a képet, halál sápadt lett, majd írt valamit a lánynak.

- Hát… Gondolom, a lelked mélyén érdekel a magyarázat, eddig mindenkit érdekelt, amúgy semmi extrára ne számíts- kérdőn tekintettem felé, tényleg érdekelt a magyarázata, hogy lehet megmagyarázni azt, hogy van egy gyereked?- Stephanie a volt barátnőm, azért szakítottunk, mert megcsalt, de azt állítja, hogy tőlem van a gyerek, mert az a görény, amikor megtudta, hogy terhes kidobta, szóval úgy gondolta, hogy akkor azt mondja én vagyok a gyereke apja. A megszületése óta ezzel zaklat.

- És honnan tudod, hogy nem tőled van a gyerek?

- Úgy, hogy sohasem feküdtem le Stephanieval, mondtam neki, hogy csináltassunk apasági tesztet, de azt mondta nem szükséges, úgy is én vagyok az apja.

- Hát… Erre nem tudom mit mondjak, sajnállak, eléggé melléfogtál ezzel a lánnyal. Ne haragudj, hogy megnéztem az üzenetet.

- Mindegy, előbb utóbb úgy is el kellett volna mondanom, másrészt az üzenet magától nyílik meg. Felejtsük el, inkább nézzünk valami filmet De most én választok, az a múltkori egy kisebb halállal ért fel- odalépett a szekrényhez, és kihúzta a legalsó polcot, ez nem jelent jót, Mary néni férje ott tartotta a Bud Spencer filmjeit- Ez jó lesz?- egy Star Wars kazettát tartott a kezében, szerencsére megúsztam ennyivel, nagyon nem bírom a Bud Spencer filmeket, szóval örömmel bólogattam, betette a Tv-be a kazettát és lekapcsolta a villanyt, már a film elején elaludtam. Egy hatalmas csattanásra ébredtem fel, felkapcsoltam a villanyt, Ed esett el, egy nagy adag popcornnal a kezében. Azonnal felkeltem, és odamentem hozzá, elég röhejesen festett, így szétterülve a padlón, nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Kiszedtem a kezéből a tálat, és letettem az ágyra, majd segítettem neki felkelni, és visszafeküdtünk az ágyra.

- Jól vagy? Elég nagyot estél- őszintén szólva gondoltam, hogy nincs semmi baja, de ezeket a tiszteletköröket mindig le kell futni, pláne, hogyha előtte kinevettem az illetőt.

- Hát, eléggé fáj a bal kezem, de talán túlélem, mondjuk egy gyógypuszi talán segítene…- arcán kaján vigyor jelent meg

- Hülye- kicsit oldalba löktem, pont a bal keze volt az, felszisszent a fájdalomtól- Bocsi, nem akartam, hadd nézzem a kezed, nincs belilulva?- felhúzta a pizsijének a bal ujját, a keze fel volt dagadva- Szuper! Valószínűleg eltörött, szóval mehetünk a kórházba.

- Ráér reggelig, túl fogom élni, pláne ha nővérke jelmezben szolgálsz majd ki

- Gyere, menjünk, mielőtt még a fájdalom még nagyobb károsító hatást fejt ki az agyadra- felhúztam az ágyról, és kitoloncoltam a nappaliba- Öt perc és kész vagyok, siess te is.

Egy fekete szoknyát vettem fel, fekete cipővel és a drágajó nagymamámtól ajándékba kapott órát. Kimentem a nappaliba, meglepődtem, mivel Ed fel volt öltözve, meg mertem volna rá esküdni, hogy lefeküdt aludni.

- Gyere, menjünk, hívok egy taxit, de azt a sapkát vedd le, május van, a kórházban meg amúgy sem kell

- A sapka marad, a taxit pedig már hívtam, mindjárt itt lesz, mehetünk, Mary néninek nem szóltam, írtam egy cetlit, hogy a kórházba megyünk

Kimentünk az utcára, a taxi még nem jött meg, hideg volt, Ed felém fordult, és megfogta a mindkét kezem, és szembefordított magával.

- Köszi, hogy vigyázol rám, ha te nem lennél lehet, hogy még mindig a földön feküdnék segítségért kiabálva- elnevettem magam, azt hittem valami romantikusabb dologgal áll elő, de nem, ő Ed, mit vártam tőle- Megjött a taxi nézd! Végre nem kell fagyoskodnunk!- nekiállt ugrálni, de öröme csak addig tartott, amíg a taxi nem ment el mellettünk, hát igen… Ilyen az élet –Igazán jöhetne már a taxink, nem akarok megfázni, nincs kedved átmelegíteni?- mélyen a szemembe nézett, és próbált komoly fejet vágni, de elnevette magát.

- Túl sok romantikus filmet nézel Csipkerózsika, nem gondolod? – megrázta a fejét, és rám mosolygott.

- Pedig most jött volna a csókolózós jelenet, éjjel kettőkor, törött kézzel, a taxira várva. De nem… Te elrontottad a beszólásoddal, szégyelld magad. Amúgy megnyugodhatsz, vettem a lapot, az esőben csókolózást romantikusabbnak találod, szóval várok, amíg nem kezd el esni

- Hát az esőre egy ideig várhatsz, elég száraz időnk lesz, és egyébként sem szeretek esőben a szabad ég alatt lenni. Menjünk be, majd kijövünk, ha megjön a taxi.

Bementünk a házba, a taxi egy óra múlva sem érkezett meg, szóval tömegközlekedéssel kellet beszenvedni magunkat. Ed a metrón egész végig a Star Warsról beszélt, leültem egy ablak melletti ülésre, és némán figyeltem az utat, két megálló volt hátra a kórházig, de elaludtam, ezért sikeresen túlmentünk rajta, Ed az én telefonomat használta, hogy tájékozódhasson, egy megállóval később lecibált a metróról, ekkor ébredtem fel.

- Gyere, Eszti mindjárt ott vagyunk- nem teljesen tudtam még, hogy ki folyik körülöttem, megragadta a karom, majd kivezetett az utcára, és közben a telefont nézte- Eszti itt valami nem stimmel, segíts, szerintem nem jó a telefonod GPS-e rossz helyet érzékel- ekkor tűnt fel, hogy rossz helyen szálltunk le. Visszabaktattunk az állomásra, és újra felszálltunk a metróra, ezúttal épségben megérkeztünk a kórházhoz.  A baleseti osztályon tolongott a nép, gondolhattam volna, hogy vasárnapra virradóan jó pár részeg, és egyéb buliban szerzett sérüléstől szenvedő ember fog a balesetin ücsörögni. Két és fél órán keresztül vártunk, Ed Star Wars paródiákat nézett a telefonomon, az idő idegtépően lassan telt, azt hittem sosem kerülünk sorra.  Fél ötkor szerencsére sikeresen bekerültünk a rendelőbe, az orvos megállapította, hogy Ednek eltörött a keze (mily meglepő, ezt eddig is tudtuk), begipszelte, adott neki egy adag fájdalomcsillapítót.

Háromnegyed ötkor eljött az oly’ régen áhított pillanat. Megszabadultunk a kórháztól. Kegyetlen fáradtak voltunk, de Ed kitalálta, hogy menjünk el az Mc Donald’sba, szóval a tömegközlekedést ismét igénybe véve átszenvedtük magunkat a Mekibe. Öt óra volt, amikor odaértünk, az étterem rész nem volt nyitva csak a drive, szóval gyalog beálltunk a driveba, egy fagyit kértem magamnak csoki öntettel, Ed pedig egy Happy Meal menüt (???), nekiálltunk hazafelé sétálni, Ed továbbra is a Star Warsos hülyeségeivel fárasztott. Az esőfelhők egyre csak gyűltek, de szerencsére időben hazaértünk. Lefeküdtem aludni, Ed azt mondta, hogy még végig nézi a Star Warsot. Nagyjából fél órát alhattam, amikor a telefonom csörgésére ébredtem fel:

- Eszti gyere le a ház elé- Ed hívott, a pizsamámra felvettem egy kabátot, és kimentem, esett az eső…

Ott állt a Simpson családos pizsijében az utca közepén, odamentem hozzá, megfogta a kezemet, és magához húzott.

Megcsókolt az esőben.

4. Bejegyzés

05. 13.

Sokkot kaptam… Nem halhatott meg, nem hiszem el, könnyek szöktek a szemembe, és a gépek csak sípoltak, hallottam, hogy valaki szól hozzám, de mondandója csak sokadszori próbálkozására jutott el az agyamig:

- Szólj egy orvosnak még megmenthetik, fuss!- látszott Dorottyán (a mama szobatársa), hogy ő is kétségbe van esve, egyfolytában a nővérhívót nyomta, de én mozdulni sem tudtam… Csak ültem ott. Olyan volt, mintha órák teltek volna el, mire odaért egy orvos és két ápoló a szobába. Dorottyát átvitték egy másik szobába, engem pedig kituszkoltak a folyosóra. Csendben meredtem magam elé, vártam, reménykedtem abban, ami szinte már esélytelen volt.

És megtörtént. A gépek már nem sípoltak. Megmentették.

Az orvos kijött a szobából, majd apával és Nórival együtt behívott minket az irodájába.

- Haroldné állapotáról lenne szó. A mai CT eredménye most érkezett meg, semmilyen károsodása nem lett az infarktust követően, ezért nem értjük, hogy mi okozta a szívleállást, ezért további vizsgálatokat kell végeznünk. Az állapota most már stabil, bemehetnek hozzá. – ijesztő volt ez a fazon, furán méregetett, ha nem viselne orvosi köpenyt azt hinném, hogy valami alvilági spieler, a bal kezére egy sas volt tetoválva, és ugyanilyen sas volt a pecsétgyűrűjén is. – Eszter, Haroldné magával szeretne beszélni. – bólintottam, majd kimenetem az irodából, és drágajó nagymamám kórterme felé vettem az irányt.

Amikor bementem hozzá tekintete azonnal felragyogott:

- Jaj, végre Esztikém, már azt hittem sosem érsz ide. Tudod úgy unatkozom, jó… vannak itt szép ápolófiúk, de már nem az én korosztályom, persze simán belém szeretnének, de nem szédítem őket, több szívet már nem török össze- imádtam a mama humorát, mindig fel tudott vidítani bármennyire is padlón voltam, ebből a mondatából tudtam, hogy jól van, ha a humora megvan nagy gondja már nem lehet.

- Megijesztettél, de az előbbi mondatodtól megnyugodtam, és igazad van, biztosra veszem, hogy mindegyik ujjadra jutna egy-egy csini orvos vagy ápolófiú – nevetett, majd megfogta a kezem.

- Bent járt nálam Maryke, és mondta, hogy összeismerkedtél Edikével – elpirultam, és ezt ő is látta, örültem, hogy végre elmondhatom neki – Szerintem egész jóképű, egynek jó lesz, mi történt vele eddig? Kedves? Okos? Gazdag? – teljesen belelkesült, mindig ez történik, ha fiúkról van szó, ha egyszer rááll egy témára, akkor nem lehet leállítani.

Elmeséltem neki mindent: a metrót, az elesést, az Astoriát, a hazaérkezést, a filmnézést, A Starbuck’s-ot, és azt is, hogy valami randi-szerűségre megyek vele. Nagyon feldobódott tőle, elmondta, hogy mit vegyek fel, hogy sminkeljem ki magam, és hogy mit csináljak a hajammal, na, hát igen… Ez jellemző rá, még szerencse, hogy jó a stílusa.

- Tudod volt itt az a lány, Dorottya, sose jött be hozzá senki azóta amióta itt vagyok ebben a szobában, és végig, amíg kómában voltam beszélt hozzám, hogy unatkozik, keljek fel és beszélgessek vele, aztán bejött egy orvos, és magamhoz tértem. Beszélgettem vele, szegény elég szerencsétlen teremtés, de nagyon aranyos, légy szíves menj be hozzá, és beszélgess vele – bólintottam, nagy gond úgy sem lehet belőle, és amúgy is köszönettel tartozom neki, amiért ő helyettem is észnél volt.

- Lenne itt még valami… Apa megnősül – folytattam volna, de a szavamba vágott.

- Tudom, mondta már… Ismerem is Nórikát, nagyon aranyos, nincs kifogásom ellene, talán még örülök is neki, na de most menj, mert Dorottyácska még úgy jár mint én, belehal az unalomba – egy puszit nyomott a homlokomra, majd elmentem a recepcióhoz megkérdezni, hogy melyik kórterembe tették át Dorottyát. Nehezen, de sikerült megtudnom, hogy hol van, igazából hagyatkozhattam volna a logikámra is, mivel drágajó nagymamám kórterme mellé tették át.

- Szia – köszöntem be a szobába, Dorottya azonnal felült, majd rám mosolygott, látszott rajta, hogy örül a társaságnak.

- Szia, te Eszti vagy, Piroska néni unokája, 10. c osztály, ugye? – mosolyogva bólogattam, én fele ennyit sem tudok róla elmondani, de megpróbáltam összeszedni minden információt, amit tudtam róla.

- Te pedig Nagy- Halász Dorottya vagy, de a barátnőid csak Dórinak hívnak, és a 10. a –ba jársz, ugye?

- 10. b, de mindegy, nem ismerjük egymást, de most valami olyat szeretnék neked mondani, amitől biztos, hogy már az elején unszimpatikus leszek számodra … Daniról van szó- sejtettem mi fog következni, de azért végighallgattam- én is a barátnője voltam, még év elején. Ne haragudj…

- Először is barátságon kívül semmi sem volt köztem és Dani között, szóval semmi közöm hozzá. Másodszor pedig a szerelem nem bűn, kicsit sem vagy unszimpatikus a számomra… sőt, még örülök is neki, elsőnek az jött le most rólad, hogy őszinte vagy. Amúgy meg most már nem vagyok jóban Danival és Szofival. Tudom, hogy nem szép kitálalni a barátaimról másoknak, de legyünk őszinték egymással- elmondtam neki, hogy miért romlott meg velük a kapcsolatom, 3 órán át beszélgettünk még látogatási idő után is, a mosdóban vártam, amíg elküldik a látogatókat, majd visszamentem a kórtermébe. Elmeséltük egymásnak az élettörténetünket, jól esett, hogy van kivel beszélgetnem. Dóri a szüleivel él társasházban, összeveszett velük, és megmondta nekik, hogy hagyják békén, motorra ült, és nekivágódott egy kamionnak, a kéz és lábtörésen kívül semmi komoly baja nem lett, de a szüleivel továbbra sem beszélt, pedig tudják, hogy baleste volt. Telefonszámot cseréltünk, és megígértem neki, hogy minden nap bemegyek hozzá.

Hazafelé tartottam a taxival, amikor megcsörrent a telefonom Mary néni volt az.

- Szia, Ed vagyok, még nincs magyar telefonszámom szóval ezért hívlak a nagyi telefonjáról, meg hát a másikat kinyírta a busz… - örültem, hogy felhívott, reménykedtem benne, hogy megkeres, bár a telefonszámomat nem tudta

- Szia, mi újság?

- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél filmet nézni? Van kedved?

- Oké mindjárt ott leszek, szia… - letettem a telefont, otthon felvettem egy fekete nadrágot és egy pólót, majd átmentem Edhez.

Mary néni nyitott ajtót, felkísért a vendégszobába, azt mondta Ed mindjárt jön, csak elment zuhanyozni. Az asztalon ott volt egy fekete Apple-laptop, leültem az ágyra, és bekapcsoltam a Tv-t, két perc múlva a laptopon megjelent egy Skype- üzenet, egy Stephanie nevű lány küldte neki egy képet.

A kép sokkolt, és hogy miért? Egy másfél év körüli kisfiú volt a képen, és egy A/4-es lapot tartott a kezében. A lapra szövege félreérthetetlen volt. És hogy mi volt ráírva?

„Miss U Daddy”

3. Bejegyzés

05.13.

Ha valaki azt mondja, tegnap reggel, hogy egy vad idegen fiú szerelmet fog vallani nekem aznap este, esküszöm kinevetem... Pedig így történt. El sem tudom hinni. Ez az egyetlen pozitívum az életem mostani időszakának.

Amikor Ed azt mondta, hogy lenne egy "vallomás szerűség"-e számomra totál lesokkoltam. Komolyan..  -Tudod Eszti, én sosem voltam valami szerencsés az emberi kommunikációban, ha valaki olyannal beszélek aki tetszik- nagyot sóhajt, majd kínosan elneveti magát- Lehet, hogy hülyének fogsz tartani, te teljesen beléd estem.- kérdőn tekintett felém, de reakcióm mindent elárult számára, azonnal a nyakába ugrottam, ettől egy kicsit meglepődött, de viszonozta az ölelésem.- Valami szavakba öntött vélemény a vallomásomról, nem mintha ez nem lett volna nyilvánvaló...

- Szerelem voltál második látásra. Tudod... Az elesésnél- elnevettük magunkat- Elég szerencsétlen helyzet volt. De legalább adtam rá egy okot, hogy hozzám szólj.

- Filmbeillő jelenet volt. Apropó film, nincs kedved megnézni valamit? Nézz...- folytatta volna, de a szavába vágtam.

- Most pedig az a romantikus filmjelenet jönne, hogy horrort nézünk, én félek, és hozzádbújok, mi?- láttam az arcán, hogy valószínűleg ez volt a terve, de próbált hárítani:

- Valami akciófilmre gondoltam, de tudod mit? Gentleman leszek, és választhatsz.- csalódott volt, hogy elvetettem a horror gondolatát, de akkor is. Nem fogok hozzábújni senkihez sem megismerkedésünk napján, még akkor sem, ha történetesen Edről van szó. Habár… Talán.

- Legyen a…- most ő vágott a szavamba, utálom, ha nem hagyják végigmondani azt, amit szeretnék, pedig én sem szoktam különbben viselkedni, de akkor is, ez csak nekem szabad.

- Tudom a Szürke ötven árnyalatát szeretnéd megnézni, és csak hogy tudd, most az egyszer hajlandó vagyok megnézni- egy fintorral díjaztam a felvetést. Na még mit nem… Arcán kaján vigyor jelent meg.- Jó tudom az 18+-os, de én itt vagyok nagykorú felügyelőnek.

- Hülye!- hozzávágtam a mellettem lévő párnát, amivel véletlenül Mary néni vázáját találtam el,ami darabokra törött. Utálta azt a vázát, de nem akarta kidobni, mondván mit szólnak hozzá azok, akik jó szívvel ajándékozták azt neki.

- Jézusom gyerekek! Jól vagytok? Hallottam a csörömpölést, nagyon megijedtem. Minden rendben?- Mary néni felváltva nézett Edre és rám, majd meglátta a vázát, és elnevette magát, Ed nem tudta miért nevet, nekiállt magyarázkodni.

- Mama nem  én voltam ,esküszöm, Eszti volt az- megpróbált ártatlan fejet vágni, de kitört belőle a nevetés.

- Jaj semmi gond, Eszti tudja, hogy utáltam azt a vázát, most legalább őszintén mondhatom, hogy összetörtétek. Elmegyek aludni, mert fáj a fejem, ne maradjatok fent sokáig, és ne legyetek hangosak, a szomszédok is szeretnének aludni- bólogattunk, majd kiment a szobából.

 - Szóval térjünk vissza a tárgyra, az egyetlen romantikus film, amit hajlandó vagyok megnézni az a Titanic, a mama azt mondta, hogy nagyon jó, egyszer talán kibírom- mondta olyan jól van megadom magam stílusban, mintha olyan nagyon fájna neki a dolog.

- Most komolyan, még soha életedben nem láttad a Titanicot?- megrázta a fejét- Pedig olyan szép film, kár, hogy szomorú vége van…

- Ne szpojlerezz, inkább keresd meg a filmet- elvette tőlem a laptopot, és elindította a filmet, majd visszarakta a kezembe.

Nem szólt egy szót sem, és ez kezdett gyanússá válni. Jack éppen akkor mondta Rosenak, ha leugrik ő is ugrik utána, amikor ránéztem Edre, már nagyban aludt. Hát igen, mit vártam…  Nagyjából a film felénél én is elalhattam, reggel arra ébredtem, hogy a laptopom rá van borulva a fejemre, és Ed rajtam röhög. Én kevésbé tartottam viccesnek a helyzetet. A laptopot leraktam magam mellé az ágyra, éreztem, hogy minden tagom sajog.

- Jó reggelt. Haragszom rád… Tudod miért?- láttam az arcán, hogy nem gondolja komolyan a dolgot

- Mert elaludtam a filmen, és nélkülem kellet végignézned?- próbáltam bűnbánó fejet vágni, de nem nagyon ment a dolog, így korán reggel.

- Nem kéne bocsánatot kérni?- most már értettem mire ment ki a játék, bocsánatot akart kérni, de túl nagy volt a büszkesége hozzá, szóval velem mondatta ki.

- Bocsi, bocsi… De most légyszi menj ki, mert szándékomban áll átöltözni- megfordult, de nem indult el, felálltam, és kitoloncoltam a szobából, majd kulcsra zártam az ajtót.

Egy rózsaszín inget vettem fel fekete nadrággal és egy blézerrel. Eszembe jutott, hogy fel kell hívnom apát, már be is léptem a telefon névjegyzékébe, amikor megcsörrent a telefonom, ő volt az.

- Szia Eszti!

- Szia Apu! Pont akartalak hívni. Ide kell jönnöd, nagyinak agyi infarktusa lett, az orvosok azt mondták nincs komoly baja, de biztosat csak ma a CT után tudnak mondani.

- Rendben 2-re ott leszünk. Jó?

- Többes szám? Kivel jössz apa?

- Szerettem volna bemutatni neked valakit már régóta, biztosra veszem, hogy jóban lesztek. Eszti, kérlek legyél vele normális. Ő nagyon fontos nekem.

- Rendben Apu! Puszi! Szia!

Örülök, hogy apa talált magának valakit. Amióta az eszemet tudom nem volt neki semmi komoly kapcsolata, senkinek sem tetszett, hogy van egy gyereke. Mindenki megriadt tőle. Eléggé izgulok a nőci miatt, nem akarok apának csalódást okozni.

Elköszöntem Mary nénitől és Edtől, megbeszéltük vele, hogy holnap találkozunk a házuk előtt, és elmegyünk valahova ketten.

Hazamentem, és őrült takarításba kezdtem, majd összedobtam egy adag gofrit. A két óra idegtépően sokára jött el. Ajtócsapódást hallottam. Odarohantam a bejárati ajtóhoz, kinyitottam, és ott állt apa, a nővel.

- Jó napot kívánok! Szia Apu!- odasétáltam hozzájuk

- Szia! Nyugodtan tegezhetsz, Nóri vagyok, apukád már sokat mesélt rólad-olyan 30 körüli lehetett, elsőre szimpatikus volt

- Szia Eszti- megöleltem apát, majd beinvitáltam őket a házba

- Szetetnénk neked mondani valamit- kérdőn tekintettem apa és Nóri felé- tegnap megkértem Nóri kezét, és augusztusra tervezzük az esküvőt

- Gratulálok, úgy örülök- kicsit hirtelen jött ez a dolog, de tényleg örültem neki, megöleltem mindkettöjüket, a családi idillt egy váratlan telefonhívás szakította meg, a kórházból hívtak, azt mondták sürgősen menjek be.

Elmondtam apáéknak, hogy mi történt, azonnal elindultunk a kórházba. 20 perc múlva érkeztünk meg, azonnal felrohantam az emeletre. Bementem a szobába, és leültem az ágya melletti székre, beszéltem hozzá, Dorottya a szobatársa kíváncsian figyelte, hogy mit művelek. Tudom, a bemutatkozásom alapján úgy tűnt, hogy nem vagyunk valami jóban nagyival, de ez nem igaz, ő mindíg mindenről tudott, ő volt a no1 besztfrendem, belegondolni sem merek mi lesz, ha történik vele valami. És hogy mi a magyarázat arra, amit a bemutatkozásomban írtam? Sokszor haragudtam rá, mert szigorú volt velem, de tudom, hogy ő csak jót akart nekem.

- Nagyi, mondani akarok neked valami fontosat... Tudod amiatt ami Danival történt, el akartam költözni apuhoz Debrecenbe, de már nem akarok, féltelek, térj magadhoz, kérlek...- éreztem ahogy egy pillanatra megszorítja a kezem. Amikor padlón voltam mindíg a Nothing Like Us-t énekeltem, nagyi imádta amikor énekelek, nekiálltam énekelni neki... Hatásos volt. Kinyitotta a szemét, és megszólalt:

- Esztikém, figyelj rám, nagyon rosszul vagyok, és van itt valami nagyon fontos, amit el kell mondanom beked. Tudod az éjjeli szekrényemben van egy 1991-es telefonkönyv, a Z-s oldalon ott van egy ügyvéd telefonszáma, hívd fel nála van a végrendeletem.- nekiállt köhögni, majd erőtlenül megszólalt- Szeretlek- a termet  a gépek hangos sípolása töltötte be. Leállt a szíve.

2. Bejegyzés

05. 12.
Mit vártam ettől a naptól? Hát sok jót biztos nem. Na de kezdjük az elejéről a dolgokat.
A hét nagyon lassan telt el. Szofi és Dani próbáltak hozzám szólni, de úgy tettem mintha nem hallanám őket… Kegyetlen nehéz volt. A tanárok „utolsó hét, hajrá javítsatok most, éljen a szadizmus”- lázban égtek. Szerencsére ebből kimaradtam, mivel mindenből ötösre állok, ebből kifolyólag szerintem bármelyik debreceni iskolába fel fognak venni.
Elindultam haza. Nem búcsúzkodtam senkitől sem. Nem tudnak a tervemről. Se apa se drágajó nagymamám.
Felültem a metróra. Egy számomra ismerősnek tűnő (megjegyzem nem rosszul kinéző srác) kezdett el bámulni. Éreztem, hogy elpirulok, és a földet kezdtem el pásztázni. Leszálltam. Három utcája érzem, hogy követnek. Összeszedtem minden bátorságomat, majd hátranéztem.  Tekintetünk találkozott. Nem figyeltem az útra, ebből kifolyólag nem láthattam az előttem lévő kátyút, amiben a következő pillanatban egy hatalmasat tanyáltam. A srác hangját hallottam, a kiejtésén érezhető volt, hogy nem magyar:
-Jól vagy?- kérdezte. Hátranéztem, tekintetünk ismét találkozott. Kitört belőlem a nevetés. Egy hete most először történt ilyen. Olyan aranyos volt, látszott rajta, hogy megijedt, és hát mit ne mondjak… Jól is nézett ki.  Nem is kicsit. Felsegített.
- Köszi- mondtam neki, majd rámosolyogtam- A nevem Eszti- nem tudom miért mutatkoztam be neki, mindig is féltem az idegenektől, de nem is tudom… Ő nem tűnt idegennek.
-Ed, illetve hát, Edward Ramsay- egy halvány mosoly jelent meg arcán, ebben a pillanatban esett le, hogy honnan ismerős a srác.
- Te Mary néni unokája vagy Kanadából, nem?- szemei felcsillantak, majd rámmosolygott.
- Igen- mondta- Tudod hol lakik?- bólintottam- Megmutatnád? Utoljára kb. tíz éve jártam itt. Fogalmam sincs mi hol van, és a Google-térkép eddig nem minősült valami jónak. Képzeld, Budán kezdtem el keresni a nagyi házát, mivel azt mutatta, hogy ott van a nagyi házának az utcája. De várj. Te honnét tudod hogy ki vagyok?
- Mary nénivel nagyon sok időt töltök együtt, szomszédok vagyunk, ha a nagyi nincs otthon, akkor nála alszom.- Edward hirtelen megtorpant, majd átrohant az út túlsó oldalára- Edward mit csinálsz kiabáltam, majd utánarohantam
- Először is szólíts csak Ed- nek, az Edward-tól kiakadok. Másodszor pedig… Eszti, ugye így hivnak- bólintottam- ez a hely benne volt Selena Gomez klipjében is, nem?- akkor esett le, hogy az Astoriától lett így besózva. Tavaly is így jártam a Selene Gomez fan cserediáklánnyal, nem tudom mi olyan izgalmas az Astoriában, attól még hogy Selena klipjében benne volt ez mégis csak egy épület marad
- Igen, Selena fan vagy?
- Nem, csak selfiezek egyet vele, és felteszem Twitterre, hogy ott jártam, ahol Selena Gomez klipet forgatott- előszedte a selfie- botját, belerakta az iPhone –jét majd kinyújtotta a botot. Nem fogjátok elhinni mi történt… Egy busz kanyarodott arra , kisodorta a kezéből a selfie botot, és keresztülment rajta. Egymásra néztünk, és kirobbant belőlünk a nevetés. – Ezért a telefonért két hétig dolgoztam… Beperelem a buszsofőrt.
- Inkább menjünk, Mary néni már napok óta tűkön ül, mert jössz. Amúgy mi járatban Magyarországon?- kérdeztem, majd elindultam, ezzel rákényszerítve arra, hogy ő is jöjjön
- Ösztöndíjat kaptam az egyetemre, és már a nyarat is itt töltöm, tudod, hogy megismerjem a várost meg ilyesmi, ja és fesztiválozni is szeretnék.- erre elnevette magát- habár nem szeretem a sok embert, de az egyik osztálytársam volt itt Szigeten, vagy valami hasonló nevű fesztiválon, és azt állítja, hogy nagyon jó volt.
- Én is szeretnék elmenni, de valószínűleg nem idén. El szeretnék költözni.- nem tudom miért mondtam meg  neki, hogy el akarok költözni, most biztosan kérdezősködni fog
- Miért költözöl, te is egyetemre mész?
- Nem, ez annál bonyolultabb, meg hát… Hosszú sztori.
- Van időm, ha van kedved elmondani, ha szeretnéd beülhetünk valamikor a Starbucks-ba, láttam, hogy van valahol, miközben bolyongtam beültem egy kávéra.
- Oké igazából hétfőn megy a vonatom. A szombatom és a vasárnapom szabad.- mosolyogtam rá.
- Szuper, mondjuk holnap délután 2-kor a nagyi háza előtt találkozunk, és segítesz eljutni oda, oké?-kérdezte
Bólintottam, Ed pedig láthatóan örült a dolognak.
A következő pillanatban telefonom nekiállt csörögni, drágajó nagymamám otthoni telefonja  volt az, felvettem:
- Szia, Esztikém te vagy az?-hallottam Mary néni remegő hangját, kétségbeesett volt, nagyon...
- Csókolom, igen én vagyok, Ed is itt van velem. Történt valami?- nagyon aggódtam...
- Esztikém siess haza, már hívtam a mentőket is, Piroska nem tér magához már öt perce- kitört belőle a sírás- Siess...- Mary néni bontotta a vonalat, nekiálltam rohanni, Ed nem tudta mire vélni a dolgot, de futott utánam. Éreztem, hogy a könnyeim gyűlnek és csak gyűlnek a szememben. Féltem. Mi lesz velem, ha valami történik a mamával?
Mire Eddel odaértünk a házoz a mentőautó már ott volt. Mary néni sírt, Ed megpróbálta megvigasztalni, de továbbra is sokkos állapotban volt.
Odamentem a mentőautóhoz, láttam ahogy drágajó nagymamám egy oxigénmaszkkal fekszik a fején eszméletlenül. Megkérdeztem, hogy mi történt, azt mondták, hogy agyi infarktust kapott, teljesen váratlanul, nem tudnak biztosat mondani, csak a CT után. Megmondták, hogy melyik kórházba viszik, és megkérdtek rá, hogy vigyem be hozzá minden szükséges holmiját. Bementem a házba, lezuhanyoztam, átöltöztem, utána pedig összepakoltam nagyi cuccait egy táskába.
- Eszti, elkísérlek- Ed hangját hallottam a hátam mögül
- Nem, ne fáradj, köszi- egyedül akartam lenni, és átértékelni a dolgokat, de egy dolgot már biztosan tudtam... Nem megyek Debrecenbe.
- Ne tiltakozz, kijelentés volt, veled megyek, hamarosan sötétedik, ilyenkor ne mászkálj kint egyedül- odalépett mellém, majd megsimította a hátamat, jól esett, hogy foglalkozik vekem, hiába csak nemrég ismertem meg.
Elindultunk, egész úton nem szóltunk egymáshoz, de abszolút nem tűnt kínosnak a csend. 

Odaértünk a kórházba. Bementem a mama szobájába. Egy ismerős lány volt a szobatársa. Évfolyamtársam, azt hiszem valamilyen Dorottya a neve. A fején kötés volt, a teste látható részei tele voltak vérző sebekkel, szerintem motorbalesete lehetett, nem volt magánál.

Egy orvos jött be a kórterembe:

- Jó estét kívánok! Ön Haroldné Rákossy Piroska legközelebbi hozzátartozója?

- Igen, hogy van, ugye fel fog épülni?

- Első ránézésre semmi komoly károsodás nem történt, de a CT után tudunk teljesen biztosat mondani.

- Mikor ébred fel?

- Két-három napig még biztos nem, de ha hamarabb felébred, akkor vasárnapig mesterséges kómában tartjuk a felépülése érdekében.

- Rendben, köszönöm.- az ajtó felé vettem az irányt, mivel a látogatása idő végetért.

Kiléptem az ajtón, és ott állt Ed, egy tábla csokival a kezében:

- Hoztam neked csokit, kell az érzelmi válság idején- majd odanyújtotta nekem, mosolyogva megköszöntem neki- Nincs kedved beülni velem a Starbuck's-ba? Egy kicsit szetetnélek jobban megismerni. Legalább erre a pár napra, amíg még itt maradsz.

- Oké, menjünk. Amúgy... Úgy döntöttem, nem költözöm el. Félek itt hagyni nagyit. Egész nap lelkiismeret-furdalásom lenne, ha itt kéne hagynom ilyen állapotban.

Odafele úton beszélgettünk, Ed mesélt magáról, elmondta, hogy imád jéghokizni, a tanulmányairól is beszélt, ügyvéd szeretne lenni, elmondta, hogy imád utazni. Közben próbált felvidítani, viccelődött, amúgy tök jó humora van. Én is meséltem neki magamról, úgy alapvetően a 'lájfsztorim', hogy miért akartam elköltözni, beszéltem a hobbijaimról is: megmutattam neki a youtubeon a Justin Bieber Nothing Like Us feldolgozásom, amit akkor töltöttem fel, amikor számítottunk Petivel. Akkor még tényleg Nothing Like Us- érzésem volt, de ez megváltozott... Fülig szerelmes lettem Edbe. 

Hazafelé úton folyamatosan beszélgettünk a semmiről, de tényleg, fura, hogy ilyen rövid idő alatt jóban lettünk.

Mire észbe kaptunk már ott álltunk a házunk előtt. Mary néni észrevette, hogy megjöttünk, szóval kijött a házból, elmeséltem neki, hogy mi történt a kórházban, örült a híreknek, megbeszéltük, hogy amíg a drágajó nagymamám nem jön haza, addig ott alszom náluk. 

Otthon összeszedtem a cuccaim, majd átmentem Mary nénihez, szokás szerint a vendég szobában aludtam, így kiszorítottam Edet a kanapéra. Tíz perc múlva kopogtak:

- Hahó bejöhetek?-Ed volt az, majd meg sem várva a választ bejött a szobába, elnevettem magam, olyan aranyos volt a Simpson-családos pizsijében- Eszti, tudod én sosem tudom magamban tartani a titkaim. Nos lenne itt egy vallomás-szerűség számodra.- kérdőn tekintettem felé, ez az lesz amire gondolok? 

1. Bejegyzés

05.06.
Legutóbbi kereken három hónapja írtam, nem történt velem semmi említésre méltó. Ez idáig.
Petit kezdtem kiheverni, természetesen nem sokáig bírta Laurával. Szofi azon az éjszakán amikor az első bejegyzésem írtam felszedett egy Márk nevű srácot, akivel azóra is együtt vannak. A csávó amúgy egy gazdag bájgúnár, full unszimpatikus és messziről bűzlik a drága parfümjétől, de látszik rajta, hogy szereti Szofit szóval nem szólok semmit. Mondjuk a helyzet elég vicces, mivel Márk bejön Daninak, eddig nem az ilyen fiúkra bukott, de mindenki változik. Szofi tiszta ideg ettől és 2 hónapig nem is merte őket hosszabb ideig egymás közelében hagyni.
Most viszont változtak a dolgok. Dani és Márk jóban lettek egymással, közösen mentek focimeccset nézni minden hétvégén egymáshoz.
És a legfuribb, hogy Szofi és Dani is kezdtek megbékélni egymással.
Ma délután Danival mentem el vásárolni a plázába. Mindig Szofival szoktam vásárolni, de most azt mon
dta nem ér rá, szóval ez a helyzet kicsit új, hiába ismerem 3 éves korom óta Danit. Az 5. ruhát próbáltam fel egy szűk halványrózsaszín szoknya volt Dani választotta. Megkértem, hogy húzza fel a ruha cipzárját, megnéztem magam a tükörben, láttam, ahogy a fenekemet vizslatja a ruhában, megfordultam, és találkozott a tekintetünk. A feje rákvörös lett. Azt mondta ki kell mennie levegőzni, majd elment. Mire kiértem az üzletből sehol sem találtam. 2 perc múlva egy sms-t küldött:
Bocsi Eszti rosszul lettem, és hazamentem egy taxival ne haragudj.
Felhívtam de kinyomta. Nem tudom mi baja lett. Illetve sejtem. És ha a sejtésem beigazolódik akkor mindenre magyarázattal szolgál az elmúlt egy hónapra vonatkozóan.
Felhívtam Szofit, hogy azonnal találkoznunk kell. Érdekes módon egyből igent mondott.
Fél óra múlva találkoztunk is a Starbuck's-ban.
Leültünk majd kezdetét vette egy elég hosszadalmas beszélgetés, egy olyan témáról amire egész eddig nem is gondoltam.

-Szofi-kezdtem a beszélgetést, nem voltam biztos magamban, de tudnom kellett mi a helyzet-tudod, ma Danival ruhavásárlós napot tartottunk, felpróbáltam egy rózsaszín testre simuló ruhát amit Dani választott, és tudod mit vettem észre?
-Hogy kurva szarul áll a rózsaszín?- próbált humorizálni Szofi, nem nagyon ment neki a dolog, látszott rajta, hogy sejti mire megy ki a játék.
-Nem. Figyelj rám. Tudom, hogy titkoltok előlem valamit.- Szofi olyan ártatlan fejet próbált vágni, mint még soha, próbált tiltakozni, de nem ment neki, mivel a szavába vágtam- Szofi azt vettem észre, hogy Dani a fenekemet nézni a ruhában, és amikor megfordultam totál vörös lett, és hazament, mert azt mondta rosszul van.
-Szegény, biztos elkapott valami vírust
-Na jó Szofi, te teljesen hülyének nézel, és most érzem, hogy nem hülyeség az összeesküvés elméletem, a reakcióddal nyilvánvalóvá tetted.- Láttam ahogy Szofi kezd elgondolkodni azon, amit mondtam, najd megszólalt:
-Jó elmondom neked... Az egész 1 hónapja történt, akkor még azt hittem, hogy Daninak tényleg bejön Márk, kölcsönkértem Dani telefonját, hogy felhívjam anyát, mivek az enyém lemerült, feloldottam a telefont, és megdöbbentem... Te voltál a háttérképe.- éreztem ahogy a könnycseppjeim kibuggyanak a szememből, nem tudom mit éreztem, de közel egy világ omlott bennem össze.- Odatartottam elé a telefont, majd kikényszerítettem belőle a magyarázatot. Azt mondta, hogy hatodikas korotok óra szerelmes beléd, és csak azért mondta, hogy meleg, mert azt akarta, hogy elhidd tényleg a barátod, mert attól tartott, ha elmondja az igazat vége a barátságotoknak. Azt mondta az összes haverja tudta, hogy szerelmes beléd, de tartották a szájukat. Márknak is elmondta már az elején, hogy azt hisszük meleg, és azt fogja mondani, hogy Márk tetszik neki. Nem rajongott az ötletért, de elfogadta a dolgot. Közben haverkodtak össze. És amikor megtudtam az igazságot, akkor kezdtek el közösen meccset nézni. Időközben azon agyaltunk hogyan hozzunk össze Danival, úgy volt, hogy a mai körutatokon elmondja az igazat, de nem így alakult.
Sokkot kaptam, csak ültem és folytak a könnyeim.
- Beszélnem kell Danival, még ma- őszintén szólva reméltem, hogy Szofi visszatart, de nem így lett
- Akkor ez azt jelenti, hogy minden hepi és azért sírsz?- arcán őszinte öröm lett úrrá, de ezt a mosolyt a következő mondatommal le is töröltem:
- Nem tudom Szofi mit érzek, több dolog kavarog bennem egyszerre, de ezek közül a szerelem hiányzik, most mi lesz?- láttam a csalódottságot az arcán
- Jó, de akkor is beszélned kell vele, minél hamarabb, tűkön ült, már a közös vásárlás ötlete óta
- Most elmegyek hozzá
Ezután a mondat után felálltam, hívtam egy taxit, mire észbekaptam, már ott álltam Dani háza előtt.
Tudtam, hogy még visszafordulhatok. Fogalmam sem volt mit tegyek. A sok közös emlék, ami pedig most történt olyan hihetetlen. Ezzel a beszélgetéssel biztos tönkretrszem a barátságunkat. De mi van, ha csak beképzeltem ezt az egészet, és Szofi csak kitalálta ezt. De miárt hazudna? Nem tudom mit akarok mondani Daninak. Milyen gázul hangzana már ha benyögném neki, hogy tényleg nem vagy meleg, és én tetszem neked?
Bekopogtattam az ajtón, mivel úgyis sort kell keríteni erre a beszélgetésre. Az ajtó azonnal kinyílt. És ott állt Dani totál tanácstalan fejjel:
- Szia! Már azt hittem nem is akarsz bejönni-mondta, majd felterelt a szobájába
Körbenéztem, a szobájában szokás szerint minden hajszál pontosan a helyán volt. Dani utálta a rendetlenséget, előfordult, hogy ha eljött hozzám nekiállt rendet rakni, mert nem bírt megmaradni a kupiban. Leültem az ágyta vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem a monológomba
- Tudod,  elég komoly dologról lenne szó- arcán egyből keresztülhatolt a felismerés, nem hagyta, hogy folytassam a mondandómat, egyből a szavamba vágott:
- Szofi elmondta? Mindent elmondott? Az elejétől fogva?- némán bólintottam, majd megrázta a fejét- Ne haragudj Eszti én akartam elmondani, csak... Nem is tudom. Megijedtem. Tudtam, hogy nem tesz majd jót a barátságunknak, ha elmondja. De most legalább tudod, hogy miért voltunk kezdettől fogva olyan rosszban.
- Nem értem... Arról szó sem volt, hogy miért vagytok rosszban.
Dani erre felkapta a fejét. Sejtette, hogy ezzel elárult valamit, amiről én nem tudok, és bármi áron kikényszerítem belőle.
- Jó, elmondom, addíg úgysem hagynál békén. Emlékszel, amikor egyszer elmentél nyári táborba, és ott találkoztál Szofival?- bólintottam, hogyne emlékeznék rá?- rá 2 évre a gimi előtt elmentem én is, megismertem Szofit, tudtam, hogy ő az akivel anno találkoztál, jóban lettünk, egy este üvegeztünk. Meg kellett csókolnom. Nem volt alkalmam beszélni vele utána, másnap haza is mentem.- szerettem volna mondani rá valamit, de nem hagyott időt, folytatta- Bemutattál minket egymásnak amikor osztálytársak lettetek, az első percben, amikor kettesben hagytál minket letámadt, hogy miért hagytam ott, és mit jelentett nekem az a csók. Elmondtam neki, mindent, megmondtam neki, hogy beléd vagyok szerelmes, és nagyon sajnálom, hogy csak úgy otthagytam. Rosszban voltunk, de ez még csak a kezdet. Emlékszel arra, amikor a 15. szülinapodon a buli vége előtt kb. 3 órával?- emlékeztem, Dani és Szofi is jócskán ivott azon az este- Nem tudom, hogy mondjam el. - Dani a földet pásztázta
Sejtettem mire akar kilyukadni, de nem nagyon hittem a fülemnek. Kibukott belőlem a kérdés:
- Lefeküdtél Szofival?- rám nézett, és a tekintete mindent elárult
- Sajnálom Eszti én nem akartam, meg tudom magyarázni.
- Nincs miért magyarázkodnod, elvégre nem vagyok a barátnőd, mondjuk, nem tudom, hogy lehet egy ilyet megmagyarázni... Bocsi a faszom önálló életre kelt és totál különvált tőlem. Vagy mi?- egy fájdalmas nevetés hagyta el a számat- Tudod... Nem az bánt, hogy lefeküdtetek, hanem az, hogy nem szóltatok róla. Jó... Én sem lennék büszke magamra, de mindíg mindent elmondok nektek. Pl. azt, hogy összejöttünk Petivel, pedig megkért rá, hogy senkinek se mondjam el.- vártam, hogy mondd valamit, de reakció hiányában folytattam a monológom- Ezek mind hepi dolgok, de akkor is, azt is nektek mondtam el azonnal, amikor Peti rámmászott.-folytattam volna, de itt Dani félbeszakított
- Eszti, ezt nem mondtam el senkinek sem, és azóta nem is beszéltünk az esetről, másrészt már ne is haragudj, de kinek mondtad volna el a titkaidat, ha nem nekünk?
Elgondolkodtam, és igaza volt. Ők voltak az egyetlen igaz barátaim.
- Hány lánnyal voltál eddig együtt? - Láttam, hogy meglepődött a kérdésen, gondolkodni kezdett, ez nem jelent jót.
- Szofin kívűl nyolccal.- kiakadtam a válaszon
- És ezt mind eltitkoltad?- hangom hisztérikusra változott, nem akartam hinni a fülemnek, ez most komoly?
- Most elmondok neked valamit... Kérlek ne akadj ki még jobban... Tudod egy hete amikor megbeszéltük, hogy együtt megyünk vásárolni, fogadtunk Szofival.
Remegő hanggal tettem fel a kérdést:
Ugye nem ránk?- mutattam kettőnkre
Éreztem, hogy a kérdésre a válasz de lesz.
- De, mégpedig arra, hogy a vásárlást követő egy héten belül lefekszel velem.- szemeim kikerekedtek, erre nem számítottam, nagyon nem.
Lekevertem neki egy pofont, majd kirohantam a lakásból és beültem egy taxiba. Átgondoltam a történteket. Már csak egy hetet kell kibírnom az iskolából, és vége, az érettségiszünet miatt. Komoly döntést hoztam. Elköltözöm apához Debrecenbe. Nem szólok senkinek semmit. Drágajó nagymamát pedig valahogy lerendezem. Fura lesz. Itt éltem születésem óta, és látszólag igaz barátaik voltak. De egy nap gyökeresen megváltoztathat mindent. Itt nincs többé keresni valóm. Eldöntöttem és kész.

Bemutatkozás

02.06.

Nem tudok aludni, pedig már egy órája próbálkozom.
A barátaim még/már nagyban buliznak, egy tucatnyi sms-t küldtem nekik, de egyre sem reagálnak... Végül is kit érdekel a büntiben lévő szerencsétlen?
Úgy döntöttem nekiállok egy online napló írásának, hogy álmatlan éjszakáimon lekössem magam.
Bemutatkozás: Harold Eszter vagyok, 16 éves, Budapesten élek a 8. kerületben, (utálok itt lakni) a nagymamámmal. Anya 16évesen szült engem, rá 2 évre meghalt, hazafelé tartott, de megkéselték majd kirabolták. Apa Debrecenben él de ha tehetem azonnal utazom hozzá, bár a  nagymamám nem nézi ezt jó szemmel. Sosem bírta aput, mindig őt szidta, mert azzal, hogy összejött anyával szerinte tönkretette az életét. Az sohasem zavarja, hogy nekem ez rosszul esik hiszen mégis csak "szerelmük gyümölcse" vagyok. A mama számára csak teher vagyok, de nem engedi, hogy apához költözzek. Szerinte apa nem tudna rám vigyázni és pénze sincs arra, hogy ott lakjak nála. Csak úgy mellékesen közlöm, hogy apa egy bank pénzügyi vezérigazgatója, csak jutna egy kis pénz az eltartásomra, de nem... Drágajó nagyikám egy életen át a nyolckerben' akar tartani egy vártoronyban.
Gondolom, aki a naplómat olvassa főként a szerelmi életem izgatja majd.
Hát ki kell, hogy ábrándítsam őket, ez a téma jelen esetben a béka segge alá van dugva.
Hogy miért?
Hát ennek a sztorinak köze van a mostani szobafogságomhoz.
A VOLT barátommal, Petivel elmentünk vacsorázni egy étterembe 3hónapos évfordulónk alkalmából. Hazakísért. Drága jó nagymamám azon a héten a testvérénél aludt.
Hazaértem Petivel, bementünk a szobámba, beszélgettünk. Nekiállt csókolgatni, majd előszedett egy doboz óvszert a zsebéből. Megijedtem. Mondtam neki, hogy nem akarom de ő erősködött. Nem akart leállni pedig kérleltem, hogy fejezze be. Nem adott más választást szóval amilyen erősen csak tudtam orrba vágtam. Vérzett az orra és tiszta ideg volt. Bal kezét ökölbe szorította. Azt hittem megüt. De nem így történt. Bocsánatot kért, azt mondta szeret, és várni fog rám (ő és a várakozás egy külön dolog). Elment. Az óvszert beraktam az éjjeli szekrényembe. Rá két napra jövök haza a suliból. Drága jó nagymamám nagytakarítást tartott, és rendet rakott. Mondanom sem kell, megtalálta a óvszert az éjjeli szekrényben. Kiakadt. Mekkora szajha vagyok nem erre nevelt blabla. Hiába mondtam neki, hogy nem történt semmi, 2 hónap szobafogságot kaptam. Szuper. Mindig is úgy kezelt, mint egy ovist. És a szobafogságon és az ordításon kívül más módszert nem ismert. Petivel csak Skypeon és Facebookon beszéltem mivel más suliba járt, és drága jó nagymama minden egyes percet számon kért tőlem hogy mit csináltam. Esélyünk sem volt találkozni.
Egy este Szofi átjött hozzám tanulás néven álcázva a dolgot felmenőinknek. Azt mondta sürgősen mutatni akar nekem valamit.  Megnyitotta a Facebookot a telefonján majd beírta Fehér Laura nevét. Utáltam azt a csajt. Olyan gazdag  picsa volt. Gazdag apuci és anyuci Iphone 6s plusz és társai. 2órája tett fel új borítóképet. A képen Petivel feküdt jól láthatóan ruha nélkül egy ágyban.
Fájt. Pedig azt hittem Peti tényleg szeret. De nem.
Azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet. 2perc múlva kaptam tőle egy sms-t, hogy már nem szeret és ennek nincs értelme.
Ez betette a kaput. Kész. Vége.
Ettől a naptól kezdve Justin Bieber cuki szerelmes számait  lecseréltem lassú rock balladákra, borostát növesztettem, sört ittam a félhomályban, és magányos óráimban rapszódiákat írtam. (remélem ezzel éreztettem, hogy mennyire padlón voltam, de azóta már jobban vagyok)
Barátaim: 2 öribarival élem az életem, és az a poén ebben, hogy tökre utálják egymást. Hát ez van.
Talabér Szófia drágajó barátnőmmel 4éve ismerkedtem meg egy nyári táborban, 2 éve pedig ugyanabba a gimibe felvételiztünk, és osztálytársak lettünk.
Müller Dani pedig olyan mintha a testvérem lenne, ovi óta ismerem és ő a bizonyíték arra, hogy létezik fiú-lány barátság. Ezt honnan veszem? Hát khm. a pasik terén hasonló az ízlésünk.

Hát így elsőnek röviden ennyit magamról.